Az év maradék része már nem a tudatos edzésé, cserébe fantasztikus helyeken tekerünk. Ez kell most a feltöltődéshez, mert jövőre kezdődik megint a kemény munka.
A videó a csehországi Nove Mesto -ban készült a kedvenc egynyomos ösvényünkön. 50-60km felhőtlen száguldás, mi kell még az őszre? Nekünk ez!
Az egyik utolsó reggeli edzésünk volt ma reggel a reptéren. Most ennyi fért bele, úgyis pihenés van. De jó is kint tekerni, nem pedig a görgőn :)
Adri egy óra egyenletes, minden 5. percben 7 másodperc sprinntel:
Nekem is egy óra volt, alap állóképesség, aerob extenziv / zsírégető / Zona 2 teteje, kinek hogy tetszik :) , utolsó 3 percben pedig egy kis felmenet FTP fölött valamivel :
A triatlon leghosszabb száma, itt dőlhet el leginkább a verseny kimenetele. Úszáson nem lehet sokat veszíteni, ha valaki rendelkezik egy minimális vízbiztonsággal, maximum 10-15 percet, ami legyünk őszinték, nálunk amatőröknél nem számít annyira, ha csak nem egy hawaii kvalivikáció a cél. A bringa viszont az egész versenyt megalapozza. Ha valaki erős, akkor az a futást is aránylag pihenten tudja elkezdeni akár a 180km után is. Mert legyen valaki bármilyen erős futó is, ha bringán gyenge, akkor nem csak sok időt fog veszíteni rajta, hanem a futás is lassú meglepően lassú lehet.
De milyen felszerelés is kell ahhoz, hogy valaki a körülményekhez képest erős legyen a kerékpáron. Először is egy bringa... De milyen, vagy akár milyenek?
Ha valakinek nincsenek nagy ambíciói, csak jó érzéssel akar versenyezni és mondjuk egy 11-12 óra körüli idővel már elégedett, ezen belül egy 5.5 - 6 óra körüli bringás idővel, akkor vélemenyem szerint egy sima országuti a megoldás. Egy kevés szereléssel, könyöklővel lehet edzésen a hegyekben is kényelmesen tekerni, csoportban edzeni, és a nagy napon, illetve a megelőző edzéseken a nyerget előre tolva, könyöklőt felszerelve kész is van az időfutamra. Ehhez a tempóhoz nincs még szükség külön időfutam bringára. Természetesen jó érzés, ha valaki alatt egy profi célszerszám van, itt el is érkezünk a következő szinthez.
Az ambíciózus és/vagy tehetős amatőr. Rendelkezik TT bringával és egy országutival is szokott mellette edzeni, hogy tudjon bolyban is tekerni. A tehetős sportoló már egy aránylag aerodinamikus pozícióban teker, de még azért nem minden a másodpercekről szól, ezzel szemben az ambiciózus versenyző minden részletre megpróbál odafigyelni, és minden másodpercet megtakarítani.
És végül a kedvencem, a megszállott. Itt egy matematikai képlettek kezdek. Az n+1, azoknak a bringáknak a száma, amit birtokolni szeretne, az "s" pedig annak a száma, ahol a felesége elhagyná. (Elnézést hölgyek, de ez a gyűjtési mánia inkább a férfiakra jellemző, ezért is ez a példa). Na szóval, az ideális szám az az s-1. Az s-2, ahol én remélem vagyok, az pedig a 4. Ez még messze van az n+1-től, de alakul. Na de ne essünk át a ló túloldalára. Ez valójában nekem a szükséges minimum is egyben, mármint ezzel érvelek. Mert hát kell egy TT a triatlon versenyekre, egy országuti edzeni hegyen, csapatban tekerni időnként, egy CX a városba, vagy a helyére CX versenyre, és egy MTB a hegyekbe, terepen gyakorolni. Valójában tényleg megvan mindnek a helye.
Kezdő triatlonosnak is azt javasolnám, amíg megtanul rendesen tekerni, természetesen ha bringás múltja van, akkor ez nem kérdés, akkor egy aluminium vagy akár egy acél vázas országuti is teljesen elegendő. Ezekkel lassabb lesz? Igen! Sokkal? Nem. A legfontosabb az elfoglalt pozíció, körülbelül a légellenállás 80%-a bringás maga. Sajnos sok helyen megfigyelhető, hogy olyanok is TT bringán tekernek, akik még egy 30-as átlagot sem tudnak síkon menni, valamint a kerékpár kezelésük is rossz. Emellett a felsőtestük is 45 fokos szöget zár be. Náluk teljesen elhibázott koncepció a TT, jobban járnának addig egy országutival, amíg technikailag felfejlődnek, javul a mobilitásuk, illetve megerősödnek.
Amennyiben a sportoló csak egy bringát engedhet meg magának és egy országuti, könyöklővel fel van szerelve és az elfoglalt pozíció mind légellenállás, mind hajtáshatékonyság szempontjából jó, akkor egy teljes távon sem lesz 15 percnél nagyobb a különbség egy kimondottan TT bringához képest. Egy bizonyos szint fölött persze már az a 15 perc is számít, de nem egy korcsoportos 40. helynél, mert ott még inkább az élvezetről kell, hogy szóljon a sport. És legyünk őszinték, egy TT bringa a mindennapokban nem élvezetes. Persze jó érzés síkon 40-el utazni, de a városból kimenni, esetleg hegyen, minden, csak nem szórakoztató.
Egy idő után úgyis tovább fog mindenki lépni. Akkor el lehet már gondolkodni, hogy egy TT bringa legyen a következő lépcső, vagy esetleg egy komolyabb országuti. Véleményem szerint, aki a 35-36-os átlagot ostromolja teljes távon, annak már érdemes az időfutam bringán gondolkozni. Ehhez kb 33-34-es átlag kell sima országutival, könyöklővel. Aki ennél lassabb, az inkább vegyen egy nagyon jó országutit.
Amire kiváncsi lennék, és sajnos nincs rá válaszom, hogy vajon milyen lehet egy aerodinamikus csúcs országuti, ahol mind a nyeregcsőszög beállítható 78 fok környékére, mind a csőformák megfelelőek. Pár példa, Cervelo S5, Rose Xeon CW, Scott Foil. Fontos, hogy a váltás is elektromos legyen, hogy a könyöklőről is lehessen váltani. Ezek vajon rendesen beállitva, könyöklővel, TT pozíciót is biztosító nyeregcsővel mennyivel lennének lassabbak egy valódi időfutam kerékpárnál? Szívesen tesztelném, mert ez lenne hely szempontjából a tökéletes megoldás az emberek 90%-nak. Valaki, tud segíteni? Szívesen írnék egy tesztet is....! Vagy ez lesz egyszer az "s-1" a lakásban?
Egy átlagos szombati nap: Reggel 7 óra. Kinyitom a szemem, magam mellé nézek és Norbi már sehol...
Versenyfelkészülés idején (kb. márciustól-júliusig/augusztusig) a hétvégéink arról szólnak, hogy Norbi reggel elmegy hajnalban edzeni, jómagam vagy szintén edzek, vagy tanulok. Az edzései általában 5-6 órások, ez viszont annak is köszönhető, hogy Berlin központjában lakunk és mire innen kikecmereg az ember bicajjal, vagy kocsival, az beletelik egy jó másfél órába (oda-vissza). A várósból való kitekerést nem számoljuk bele az edzésbe, mert a folyamatos piros lámpák maximum a kigyorsulást és a bevillanó magas pulzus értékeket "segítik".
Kb. 14-15 óra táján Norbi hazaér és ilyenkor mindig próbálom úgy időzíteni, hogy készen legyen az ebéd. A táplálkozásra nagyon odafigyelünk, hisz ez az egyik alapja a jó felkészülésnek. Norbi már közvetlen edzés után is eszik, ezzel elkerülve az eléhezést. Ettől függetlenül mindig farkas éhesen jön haza. :) Ami az ebéd összeállítást illeti, nincs szigorú diétánk. Úgy vagyunk vele, hogy amit a testünk kíván, azt esszük, persze mindezt mértékkel. (A táplálkozásról bővebben majd lásd a külön cikket). Ebéd után mindig beiktatunk egy 1-órás pihenőt. Norbi általában tényleg elalszik és néha az 1 órából 2 is lesz. Én ezalatt általában vagy tovább tanulok, vagy szintén pihenek. A délutáni szieszta után már közeleg az este. Általában ilyenkor beszéljük meg -egy kávé és süti társaságában- hogy milyen volt Norbi edzése és mit tervezünk még a hétvégére. A vasárnapok Norbinak általában rövidebbek, így akár együtt is tudunk edzeni. Persze ilyenkor is külön utakon megyünk, de együtt kezdünk és együtt is végzünk. :) A tudat hogy a másik is ott van és ugyanúgy szenved, megnyugtató és szintén fontos szerepet játszik a támogatásban.
Mindezt olvasva kicsit olyan érzésünk támadhat, hogy egy triatlonos élete, olyan, mint egy kisbabáé. És ez valóban így van! Ha valaki komolyan készül egy versenyre, fontos hogy kialakuljon egyfajta bioritmus, amihez aztán a szervezet is hozzászokik. És itt jön a partner szerepe. Eldönthetjük, hogy szeretnénk-e részesei lenni ennek a folyamatnak, ezzel támogatva partnerünket. Egy másik alternatíva, hogy ráhagyjuk parnterünkre a felkészülést. Részesei nemcsak úgy lehetünk, hogy kiszolgáljuk ferjünket/feleségünket és lessük minden óhaját...Ezt maximum ők szeretnék. :) Elég ha ehhez a folyamathoz bármilyen módon hozzájárulunk -legyen az egy kiadós ebéd, egy együtt töltött edzés, vagy "csak" annyi, hogy meghallgatjuk az edzésről való beszámolót (akkor is, ha nem izgatja fel éppen a fantáziánkat). Ezekkel az apró dolgokkal tudatjuk partnerünkben, hogy ott állunk mögötte. És ha egy kicsivel is hozzájárultunk a felkészülésükhez, ugyanannyira fogunk örülni az elért eredménynek, mint ő.
Mindezt persze nehéz megvalósítani. Nyilván attól is függ, hogy mekkora a család. Amíg nincsen gyerek, addig sokkal flexibilisebb a szervezés. Van viszont előnye is annak, ha anyuci, vagy apuci sport mániás...:) Gyerekkel lehet futni és bicajozni is. És ezt minden korosztálynál. Legyen az egy babakocsi (és ehhez még nem is kell spéci futó-babkocsi), vagy egy utánfutó a bicajon. A rövidebb edzések így simán kivitelezhetőek lesznek. Nálunk gyerek-téren egyelőre nincs tapasztalat. Próbáljuk kitombolni magunkat addig, amíg nem aktuális a dolog. Addig merünk nagyokat álmodni és komoly célokat kitűzni, mert legyünk őszinték: könnyebb összehozni egy hawaii-i Ironmant, addig, amíg csak magunkra kell odafigyelni. :)
A fetni sorokat talán két szóval foglalnám össze: tudatos szervezés. Fontos, hogy kialakuljon egy életstílus, amelyhez mindkét fél tud alkalmazkodni. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak a komolyabban versenyző félhez kell alkalmazkodni. Nem! Úgy kell megtervezni egy versenyszezont, hogy mindkét fél számára teljesíthető legyen. Fontos viszont kiemelni, hogy az egyik félnek alkalmazkodóbbnak kell lennie. Komoly eredmény csak így érhető el. Ez viszont azt is jelenti, hogy amíg az egyik évben mi támogatjuk partnerünket, addig a másik évben ő minket, vagy pedig más téren támogatnak minket. Nálunk szerenécsre elég jól működő folyamatról beszélhetünk. Nekem az utóbbi évek a tanulásról szóltak. Norbi mindenben maximálisan támogatott. Az ő eredményei pedig büszkeséggel töltenek el, mert úgy érzem ezek részben az én eredményeim is. :)
Évente egy maximum kétszer tudok, és ez a nagy többségre is valószínű jellemző, csúcsformát hozni.
Roth után több mint két hónapig tartott, mire újból el tudtam kezdeni rendesebben edzeni. Itt nem is igazából fizikai fáradtságról beszélek, inkább szellemileg és agyban viselt meg a felkészülés és a verseny.
A fenti grafikonon remekül látszik, hogy január 1 és március eleje között, valamint március közepe es május vége között folyamatosan emelkedik a fitness szint (kék vonal). A márciusi törés egy esés miatt van, június elejétöl pedig már nem emeltem tovább az edzésterhelést, elkerülendő a túlterhelést, mivel Roth előtt 2 illetve 4 hétvégvel is volt egy-egy középtavú versenyem, amik után így is a túlterhelés közelében jártam. Keszthelyen az OB-n még teljes intenzitáson versenyeztem, igaz csak az országuti bringámmal indultam, azonban a Werbellinsee triathlonon a futást már csak egy enyhén intenzívebb hosszú futásnak tekintettem.
Roth (kiugró piros pont) után jól látszik az edzésintenzitás, valamint a fitness szint csökkenése. Ez részben tervezett is, azonban, hogy teljesen őszinte legyek, szükségem is volt rá, sőt, a bejegyzés írásakor is még csak kezdem érezni magamban a motivációt, hogy újra kicsit rendezettebben edzek.
Ez így is van jól, nem lehet egész évben szünet nélkül készülni munka mellett, ez a profik kiváltsága, és nem is irigylem őket érte. Egy versenyre, ha az alapok megvannak, nyolc- kilenc hónap alatt fel lehet készülni, a maradék időben meg kipróbalni más időtöltést, vagy egyszerűen csak kedvtelésből, örömmel edzeni. Nálunk ez azt jelenti, hogy két hét múlva irány az Érc-hegység a Cseh-Német- Lengyel határon. Onnan majd videóval is jelentkezünk. :)
Az öltözködés fontos, triatlonnál különösen. Mindig nehéz eldönteni, hogy egy, esetleg kétrészes legyen a mez, legyen fehér a nap miatt, legyen ujja, ne legyen, hu de sok itt a kérdés...
Idén amikor Roth-ra készültem, eldöntöttem, hogy szeretnék egy jobb idővel célba érni. Ehhez a kulcs egy jó kerékpáros részidő. A leadható teljesítmény az edzések alapján adott, de a légellenálláson lehet javítani. Tesztek alapján ami a legfontosabb, az talán a bringán felvett pozíció. Ez nálam már jelenleg is eleg agressziv, csak a fejtartason kellene még igazítani. Aero bukóm van, a kerekeimre nem szerettem volna 2000 EUR-t költeni, így következett a ruha, mint legális teljesítmény fokozó.
Nekem az egyrészes ruhák jobban beváltak eddig és az Orca mezek szivacsozásával is jók a tapasztalataim, ezért náluk kezdtem el keresgélni. A naptejek anélkül, hogy újra kenné magát az ember, nehezen bírnak ki 7-8 órát, ezért hosszú ujjú mezre esett a választásom. Mivel 182cm magasságomhoz rendkívüli izomtömeg tartozik, S-es méretű kellett az Orca 226 - Short sleeve race trisuit-ból. Még a neve is gyönyörű.
Két versenyt mentem eddig benne, és bevált. Bringán érezhetően gyorsabb tempót lehet vele menni. Persze nem kmh-ban mérhető, de a teljes távon szerintem 2-3 percet hoz egy hagyományos ruhához képest. Elvileg kompressziós is a mez, de ebből nem sokat érzek. Ami feltűnő, hogy vállban annyira szűk, hogy le kell tűrni a neoprén alatt a derékhez, különben korlátozza a váll mozgását. Ez olyan versenyeken, ahol nincs engedélyezve a neoprén, gondot okozhat, és szükséges lehet egy "swimsuit"-ra, magyarul ennek van megfelelője, esetleg úszó mez? Nem tudom.
A ruha nagyon érdekes anyagból van. Hiába fekete, még 30 fokban és napon is hűvös, és a leégéstől sem kell félni benne, A szivacsozás remek, mind bringán, mind futáson kényelmes, nincs semmi irritáció, kényelmetlenség, dörzsölés.
Hiába egyrészes a mez, a pisiszünetet könnyű megoldani benne, mert a cipzárnál teljesen szétnyílik a ruha az idei modellnél, pont mint egy hagyományos meznél. Ez is egyben az egyik hibája a ruhának, ugyanis az alsó éle a cipzárnak maradandó nyomokat hagyott a hasamon, teljesen ledörzsölte a bőrt egy csíkban futásnál.
De vannak sajnos komolyabb negatívumok is. Méghozzá a varrási minőség. Már két verseny, nevezetesen egy középtáv és egy hosszútáv után a varrás több helyen kicsit elengedett a combnál lévő csúszásgátlónál, az anyagon is vannak kopásnyomok. Azt tudtam, hogy ez versenyruha és nem is edzésre való, nem is használtam arra, de úgy néz ki, hogy valóban csak pár szezont fog kibírni, ami az árát figyelembe véve drága beruházássá teszi. Persze ha ár/megtakarított perc nézzük, meg mindig az olcsóbb eszközök közé sorolható.
A cipő mindenkinek egyéni, mi válik be. Nekem szerencsém van abból a szempontból, hogy nincs lúdtalpam, semmilyen ortopédiai problémám, ezért a "neutrális" cipők között keresgélhetek.
Ezt a cipőt kimondottan versenyre vettem, mert annak ellenére, hogy a srakánál elég jó csillapitással rendelkezik, lehet benne gyorsan is futni, nincs meg benne az embernek a párnázottabb cipőkre jellemző "süppedős" érzése.
Nem tartozom a leggyorsabb futók közé, triatlonban 3:22 a legjobb maratonom, ami 4:50/km-nek felel kb meg. Sokat gondolkoztam azon, hogy esetleg egy kevésbe párnázott, de talán valamivel gyorsabb cipőt választok, de végül győzött a józan ész. A maraton második fele, hacsak nem egy top versenyzőről meszélünk mindig sokkal rosszabb futóformát eredményez, mint az edzéseken megszokott. Az izmok fáradtak, elkerülhetetlen, hogy a sarkunkra is érkezzünk. Nézze csak meg mindenki a futáson készült képeket, még aki úgy gondolja, hogy aktívan a láb elején, közepén érkezik általánosságban, az is már sarkon fut. Nem igazán látni kivételt, beleértve magamat is.
A cipő minden tőlem elvárt tulajdonságát hozta Roth-ban. Meglepően gyorsan és könnyen lehet vele gyorsabban 4:20-30 közötti kilométert is futni és meg a végén, az 5 perc körüli lassú tempónál sem fajdult meg benne semmim. A térdet és az izületeket a körülményekhez képest jól védi.
Mindenkép alacsony rüszttel és vékonyabb lábformával rendelkező futóknak ajánlanám, akik már valamennyire dinamikusan is futnak. 6:00 körüli kilométereknél még keménynek fog érződni főleg a talppárna alatti részen.
A talp nedves körülmenyek között is jól tad, a felső része a cipőnek pedig jól szellőzik, nem volt egyetlen egy vízhólyagom sem benne a verseny után. A talpbetét egészen érdekes, olyan mintha tépőzáras lenne, teljesen hozzáragad a zoknimhoz, nem enged csúszkálni még akkor sem, ha lazábban van megkötve a fűző. (csak a 6-os modellnél tapasztaltam ezt, az 5-ös nem ilyen volt) A talp lejtése 10mm.
Egyetlen hibájat találtam csak az Adidas adizero Boston Boost-nak, méghozzá azt, hogy aránylag gyorsan csökken a csillapítása a talpnak. Erre is igaz, mint minden versenyzéshez ajánlott felszerelésre, hogy edzésen csak korlátozottan érdemes használni. Körülbelül 300 km után már csereérettnek éreztem az elődöt. Ezt is figyelembe véve döntsön, aki a vásárlason gondolkozik.
Maraton távon, illetve hosszútávú triatlonon versenyre én erősen ajánlott kategóriába tenném.
Már említettem korábban, hogy nekem a teljesítménymérő jobban bevált a felkészülés során, mint a teljesítmeny diagnosztika, amit utoljára 2014 decemberben csináltunk mindketten. Ehhez az is hozzájárult, hogy Adri diagnosztikáját sajnos elrontották, túl magas volt a kezdő sebesség a futás diagnosztikán, emiatt az egész mérés értelmét veszítette. Persze mindenkinek más a tapasztalata, és ez itt most a használt felszerelésről fog szólni.
Kerékpáron Stages Gen 2 teljesítmény mérőt használok egy Shimano 105 karra szerelve. Azért választottam ezt a típust, mert 2016-ban ez volt árban az elérhető, könnyű, és mind az országuti, mind pedig az időfutam kerékpáron tudom használni. Az átszerelés maximum 5 perc kalibrálással együtt.
A használata valóban egyszerű, és konzisztens adatokat ad, igaz más típussal nem tudom összehasonlítani, hogy mennyi lehet az eltérés mondjuk egy Power2max-hoz képest. Zero reset-et hetente, vagy minden hosszabb tekerés előtt elvégzem, de az valóban csak max 1 perc. A kart függőlegesen lefelé kell állítani és vagy telefonon az app-on keresztül, vagy a Polar M450 órával 3 gombnyomás után kész is.
Eredetileg ANT+ órával akartam használni, de mind a Bryton 310-es mind a Garmin 310XT órám gyakran elvesztette a jelet. Az ANT+ jeladó gyenge, típus hiba. Ezzel az edzéstervezés enyhén nehézzé is vált. Országutin még nem volt akkora a gond, csak néha-néha ment el a jel, a TT-n viszont szinte állandóan, fél perces on-off volt a jelátvitel. Már vissza is akartam küldeni, mert így nem lehet készülni, de meg akartam spórolni magamnak a postázgatast, 3 hét erőmérő nélkül, stb. problémákat. Kipróbáltam egy polar V800-as órával ezek után szerencsére, ahol bluetooth a jelátvitel és ami még a karomon sem vesztette el a jelet! Másnap este a kezemben volt a Polar M450 bringás óra. Azóta szép a világ, oda rakom a fejegységet, ahova akarom, nincs jel vesztés, nincsnek kiugró értékek. Juhú! Egyedül macskakövön – ami elég sok van Berlinben – áll be néha állandó 43-ra a pedálfordulat, igaz, ott úgy pattogok én is a bicajon, hogy leolvasni is alig lehet...
Hátránya még a csak bal oldali mérés, de mivel nem tudok róla, hogy bármilyen ortopédiai problémám, jelentős asszimmetriám lenne, ez talán kevésbé okoz gondot. Meg ha Froome-nak elég, akkor talán nekem is :) .
Az elemet nem kell szerencsére sűrűn cserélni és eddig beázni sem ázott be. Olyan 100 órát bír egy hagyományos CR2032-es elemmel, a csere meg maximum 1 perc.
Jelenleg nem venném meg újra, hiába megbízható eddig. Valószínű egy shimano középcsapággyal kompatibilis Rotor 3d24 Power2 max S vagy NG lenne most a befutó. Amíg működik, addig viszont marad.
Az óráról sokat nem tudok írni, teszi a dolgát, mint általában a Polar eszközök. 4 adatmezőt jelenít meg maximum, ami kicsit kevés, de bringán úgysem nézem sem a sebességet, sem a megtett távot állandóan, így pont elégséges. Nekem olyan 6-7 mező lenne az ideális. Üzemidő kb 12 óra GPS-el, pulzus merő öv és Stages csatlakoztatása mellett.
A GPS magas házak között vagy magas fás környezetben jelet veszít néha. A-GPS van az órában, és a GPS műholdak listáját a Polar Flow-n keresztül frissíti. Érdemes hetente gépre dugni, elvileg a mobil app-on keresztül is frissíti a listát, de akkor mintha mégsem történne meg. A mobil app 99%-ban megbízható, de eddig kétszer syncronizálás közben nemes egyszerűséggel törölte az edzéseimet. Annak nem örültem, de hát ez van. Ha nincs Strava-n az edzés, olyan, mintha nem is csináltam volna semmit.
A watt kjelzésnél érdemes 3s-re állítani a pillanatnyi „átlagot”, hogy ne ugráljon az érték állandóan.
Aki ismeri a Polar menü rendszerét, annak könnyű lesz kiigazodni rajta. Nekem az kicsit furcsa, hogy a képernyők felosztását webes felületen, vagy az app-ban kell beállítani ,de legalább teljesen személyre szabható.
Hasznos a biztonsági menetfény, ha esetleg az emberre sötétedne út közben, de az igazat megvallva még sosem használtam, valamint a kiindulási ponthoz való visszavezetés lehetősége. Ez utóbbi főleg erdőben lehet fontos.
H7-es pulyusmérő szenzort használok az órához. Kicsi nagy, de annyira nem zavaró, 6 hónap alatt nem volt mellkas szíjjal sem gond. Sokkal gyorsabban meríti az elemet, mint az eddigi jeladók, már 4 hónap után cserélni kellett.
Árához képest nem rossz, újra megvenném, az utód sem tud sokkal többet, szerintem a live Strava segment, meg a TSS kijelzés nem éri meg a felárat.