Másfél hónap pihenéssel Roth után terveztem még egy levezető versenyt az évre. Nem akartam terhet, csak önfeledten versenyezni minden cél nélkül. Régebben MTB maratonokra jártunk, gondoltam jó lenne újra terepen versenyezni. Adrival megbeszéltük, hogy elsőre csak én indulok, hogy megnézzük milyen egy Xterra verseny. Ez így utólag jó döntés volt, pedig mondhatom azt, hogy aránylag rutinosak vagyunk a hegyekben is.

Az Xterra hiába egy nagyobb széria, sokkal családiasabb a légkör, azonnal otthon éreztem magam közöttük. Az a tapasztalatom, hogy terepen valahogy jobban tisztelik, segítik egymást a versenyzők.

Na ezt az egymásra való figyelést az úszásnál el lehetett felejteni, ennyi pofont, tockost, könyöklést, egymáson átúszást még soha nem tapasztaltam, de végül egy egész jó 25 percen belüli idővel sikerült kijönni a vízből az 1500m után.

A bringapályán jött számomra fekete leves, vagyis a folyós sár. A terep közepesen technikás, néhány tolós résszel, de a versenyt megelőző éjszaka hatalmas vihar volt, így szépen felázott a pálya, ami nem könnyítette meg a dolgunk. Itt rengeteg hibát követtem el. Terepen be kell járni a pályat verseny előtt, de ezt kihagytam. Az utóbbi időben aránylag keveset ülök az MTB-n. A bringán gyors, száraz terepre való gumik voltak enyhén túlfújva (1.6bar elöl és 1.8-1.9 hátul). Menet közben meg is álltam engedni belőlük, utána mar jobb volt. Így nem szabadna odaállni egy ismeretlen terepen a rajtvonalhoz, teljesen amatőr voltam. Az eredmény egy gyenge bringa, több lejtőn is tolás, mert egyszerűen kicsúsztam a nyomokból. 2:11-et töltöttem a pályán, ami 36km és kb 1000m szintet tartalmazott. Hogy legyen mihez viszonyítani, a győztes 30 perccel volt gyorsabb. Ebben az a különsen fájdalmas, hogy csak a technikai felkészülés hiánya legalább 10 percet jelentett, ami persze, még mindig gyenge.

A bringán nagyon jól kijött a versenytársak hozzáállása. Egy emelkedő egy sporttárs pont előttem, az egyetlen járható nyomon kapart el, emiatt ki kellett mennem a nyomból, mert nem tudott elég gyorsan felreállni. Ahogy már én is kezdtem a nyom mellett elkaparni, megtolt kicsit, amivel pont vissza tudtam menni a járható részre. Jól esett, nem kicsit! Ilyet ritkán tapasztal az ember máshol.

A futás az innen már kicsit motíválatlanul ment, itt is a sár és néhány épített akadály nehezítette a versenyt, de azért pár helyet sikerült visszahozni. 9.5km és kb 120m szint, 45 perc alatt. Elmegy. Összesen pedig 3:24-et töltöttem a pályán. És még egy nagyon kellemes meglepetés a végére, ezzel az eredménnyel kaptam egy szabad helyet a Xterra VB-re Mauin! Talán jövőre ki is használhatom, ha újra sikerül.

Mindent összevetve, mégis jól éreztem magam. Jövőre több állomáson is szeretnék indulni és persze már felkészültebben odaállni. Minden triatlonosnak tudom javasolni, hogy próbalja ki a terep triatlont is. Hihetetlen élmény.