Egy kicsit visszamegyek az időben, ugyanis a Blog csak most indul, de az egésznek az indulását a rothi verseny eredménye adta.

Felkészülésről csak röviden.

Edző nélkül készülök, mert egyelőre élvezem a kísérletezést saját magamon. A népszerű TrainingPeaks alkalmazást használom a felkászülés során. A számok embere vagyok, talán valamennyire értem is, mikor, mekkora terhelést kell adni magamnak. Mindenképp könnyebbség, hogy az érzésekre is hagyatkozhatok a szokásos, tempo, pulzus, teljesítmény adatok mellett. Az edzés egy hosszútávú versenyre a rendszerességről is szól, de időnként, mikor úgy éreztem, hogy aznap sok lenne az edzés, inkább aludtam tovább, és adtam magamnak pár nap könnyítést.

Az utolsó hat hónapban semmilyen betegség sem hátráltatott, maximum enyhe megfázás miatt maradt ki egy-két edzés, meg a mikor sikerült télen egy cross duatlonra való készülés közben kicsit összetörni magam a bringán a jeges úton :) De hát menni kellett…

Ezt a sérülésmentességet sokban köszönhetem Adrinak, mert egyrészt, mint külső megfigyelő látja már a legkisebb hangulat változást is, ami figyelmeztető jel lehet a túledzésre, másrészt és ez talán legfontosabb, rengeteg terhet levett a vállamról azzal, hogy például a hosszú szombati bringázások után igyekezett mindig a megfelelő feherje dús, minőségi, kész!!! ebéddel várni, így tényleg csak a regenerációra tudtam figyelni.

A felkészülés január 1-től a Challenge Rothig átlag heti 12:36-volt, és ebben benne vannak a közös bringázások, MTB túrák. 216 óra bringa, görgőzéssel együtt (5500km), 82 óra futás, 985km, 39,5 óra úszás 128km és sajnos csak 3 óra erősítés. Ez utóbbi nagyon kevés.

Maga a verseny:

A verseny hangulatos, a Solar Berg felejthetetlen, de a szervezés nagyon gyenge volt. Valahogy túl sok az ember, már nem tudják megfelelően mozgatni a tömeget. Zürich IM 2016-ban jobban szervezett volt, az otthoni versenyek közül pedig Keszthely is magasan jobban szervezett leszámitva a zsákos fiaskót. Persze tudom, középtávot könnyebb megrendezni :)

Amit a segitők, meg a lakosok Roth-ban hozzá adtak az egész hangulathoz, az viszont máshol nincs, teljesen egyedi.

Most már valóban a versenyröl.

Az úszás, mint mindig, olyan, amilyen, de legalabb pihenten jöttem ki a vízből. Sokat segít, hogy a parttal párhuzamosan úszunk.  Az 1:04-en belüli idő már tűrhető. azért jobb lenne óran belül, ehhez lehet kellene egy uszóedző, hogy javuljon a technika. Az új hiper- szuper egyrészes ruhámnak köszönhetően a depó is gyors lett.

Bringa:

Na itt olyat sikerült fejlődni, és olyan időt tudtam menni, amiben csak reménykedtem. Előzetesen 5:06 körülre tettem magam, talan belül a Bestbikesplit alapján, igaz az ottani tervhez képest az új mez, a versenykerekek és az 5W-al magasabb Normalized Power is segíthetett. A pulzus kicsit magas lett a Watt-hoz képest, de nem engedtem vissza, az emelkedőket, szépen okosan toltam. A két kör elég egyenletes is lett. Ami különbség van, az is inkább a második kör eleje miatt. Ott nagyon sok váltó jött fel a körre, és folyamatosan “padlógáz”, visszalassulas, “padlógáz”, visszalassulas, hogy a bolyozast is elkerüljem, de azert haladjak is. Már így is szoltak birók, hogy túl sokat megyek bent, én meg megkerdeztem, hogy hol előzzek? Tovabb is mentek és szóltak az előttem lévőnek, hogy álljon már kicsit félre :) . Legalábbis gondolom, mert lehúzódott. Ott rendesen kivett belőlem az a kb 30km, mire elhagytam a tömeget és lehetett megint saját tempót menni. A széllel szerencsénk volt, mert csak kevés helyen volt ellenszél, ott viszont a 12m-es lemaradással is megérte kivárni az előzést, mert körülbelül 10-15W volt az, amit meg lehetett spórolni.

Ez lett egy 4:54. Minden elváráson felül, talán 1-2 perccel túltolva, nem is volt sok kedvem futni utána :) Átlag watt 196, NP 211. A cél 205 volt.

Futás:

gyors “comfortbreak” után azért csak kimentem kocogni. Nem tudom milyen volt a régi pálya, de ez az új kegyetlen. Több, mint 200m szintet mértem rá, két olyan emelkedővel, hogy amikor megláttam, elgondolkoztam a sétáláson. Ezzel az új pályával a pályarekord évekre be lett betonozva szerintem.

Az első kör jól eltelt, a masodik körön viszont már mindig csak a következő 5km-t akartam túlélni. Gyomor, vagy a meleg miatt semmi gondom nem volt, de a lábizmaim mar várták a végét. Combfeszitő, combhajlító már nyilalt, de meglepő módon más panasz nem volt. Ez egy 3:22-re volt elég.

A C terv 10 orán belül volt, 9:45-nek mar örültem volna, az A meg 9:30. Ennek fényében ez a 9:26.47..., mit is mondhatnék. Nagyon-nagyon elegedett vagyok azóta is ezzel, nem nagyon találok benne hibát, ami nálam ritka.

Hosszútávú tervek, azok vannak, majd később elárulom őket, nem lehet mindent egyszerre… :)