Egy amatőr triatlonos élete

Egy amatőr triatlonos élete

Az olimpiai táv - edzés, tapasztalatok

2017. november 09. - zsaxi

Az olimpiai táv az útóbbi időben kicsit a háttérbe szorult. Mindenki Ironman távon szeretne indulni, pedig ha belegondolunk az olimpiai táv az a táv, amin aztán igazán kihajthatjuk magunkat és megismerhetjük a határainkat. Ha meg akarjuk ismerni a versenyt, melyben nem kell egyfolytában pulzust/wattokat nézni és azon agyalni, hogy vajon ezzel az értékkel végig tudok e menni és lesz -e elég erőm a futáson, akkor az olimpiai táv egy ideális versenyszám. Ez az "ami a csövön kifér" típusú verseny. És ha belegondolunk ez sem az az igazi rövid táv...1,5 km-t úszni, 40 km-t bringázni és utána még 10 km-t  futni, s mindezt "maxon", nem könnyű, főleg ha céljaink is vannak. Habár amatőr szinten kevesebb edzéssel is oda lehet állni a rajthoz, az edzésintenzitás jóval magasabb, mint egy hosszú távra való készülés során. Az olimpiai táv  tehát  kihívás azoknak, akik gondolkoznak elkezdeni triatlonozni és nagy megmérettetés azoknak, akik már tapasztalt versenyzők és komoly céljaik vannak.

Jómagam igyekszem egy évben 2 olimpiai távra benevezni ezzel is motiválva magam. Emellett cross duatlonokra és néha futóversenyekre is megyek,  na meg persze a MTB-versenyek sem maradhatnak el. Ebből szerintem mindenki le tudja vonni, hogy a bicaj az elsődleges számom. :) Mint minden triatlonosnak nekem is van sajnos gyengébb számom, még, pedig a futás. Annak ellenére hogy a futás első ránézére milyen könnyűnek tűnik, azt kell mondjam, hogy jól futni igenis nehéz! Eltalálni a jó ritmust és mindezt jó technikával nem könnyű, sőt...

Heti 2-szer járok átlagban futni, ebből az egyik inkább technikai -futó ABC, sprintek- a másik egy hosszabb futás (nem több, mint 12 km). Ezt a mennyiséget lehetne, sőt ha tényleg jól akarunk futni, kellene is növelni. Jog mellett viszont örülök, ha egyáltalán ennyi belefér az úszás és bringa mellett. Mégis azt kell mondjam, hogy a rendszeres úszás javit a futásomon is! Jelenleg a laza futásomon 6:20-6:40 -es kilométereket futok. A pörgősebb edzéseken 5:20-5:40-eseket. Az eddigi legjobb eredményen olimpiai távon egy hegyesebb pályán 51 perc. 

Az úszásomra nem panaszkdohatok. Úszó múlt és edző nélkül (najó Norbi azért néha rámnéz :)) heti 1 úszás mellett elégedett vagyok a 30 perces 1500 méteremmel. Tapasztalataim azt mondják, hogy a több úszás jobb keringéshez vezet és javít mind a futáson, mind a bringán. Ezért aztán annak a híve vagyok, hogy inkább futok eggyel kevesebbet a héten és megyek eggyel többször úszni, többet érek vele. Nem utolsó sorban a futás nem éppen a legkímélőbb sport ami az izomzatot és ízületeket illeti. Az úszás ennek éppen az ellenkezője, gyakorlatilag bármikor mehetünk, nem áll fent a sérülés veszélye. A heti 1 úszást azoknak is ajánlom, akik nem triatlonoznak. Az egész napos ülő munka mellett nincs jobb, mint elmenni úszni és kiúszni a nyaki fájdalmakat. :)

A bringa talán a legfontosabb szám a triatlonban. Ha nincs meg hozzá a kondíciónk, hiába vagyunk jó futók, nem marad a végére energiánk. Ez egy olimpiai távon még jobban kijön. Fontos hogy fitten szálljunk le a bringáról hogy úgy tudjuk teljesíteni a futást, ahogyan elterveztük. Ha gyengék vagyunk bringán, a futás is jóval gyengébb lesz. Sokan úgy állnak a bicajozáshoz hogy azt csak meg kell csinálni, vagy "túlélni". Én inkább úgy vagyok vele, hogy az úszás után szeretném magam kipihenni a bringán mielőtt nekiállok a futásnak. :) Elég sok intervall edzést szoktam csinálni, illetve a hegyi bicajozás nemcsak intervall edzésnek jó, de erősít is. Igyekszem heti kétszer elmenni tekerni. Ebből az egyik intervall, a másik egy hosszú állóképességi alacsony pulzussal. Ha nincs időm hétköznap elmenni, vagy rossz idő van, akkor görgőzni szoktam. A görgő egyébként ideális intervallozásra: rövid (< 1 óra), de kegyetlenül le tud fárasztani. Ennyi edzéssel és a néhai hosszú hétvégéinkkel, amikor elmegyünk a hegyekbe montizni, sikerül összehoznom  hegyesebb versenyekenen is általában egy 32-33 km/h -s átlagot és pihentem leszállni. 

A fentiekből láthatjuk, hogy az olimpia távhoz nem kell napi kétszer edzeni, sőt naponta sem. A minőségi edzésen van a hangsúly. Intervallok, hegyi menetek és nem utolsó sorban a core és kondi edzések se maradjanak el. Az erősítéseket jól lehet kombinálni aerob edzésekkel, mert ezekből nem kell 40 percnél több amatőr szinten. Ha valaki abszolút kezdő, inkább a sprint távot ajánlanám kezdetnek. Ezt már heti 2 -3 edzéssel is merném ajánlani. Sport múlttal rendelkezők viszont simán belevághatnak az olimpiai távba. 

Felpörgetésre, edzésre, határok feszegetésére, vagy csak szimplán tesztelésre: mindezekre alkalmas egy olimpia táv. Sokan nem tudják, de lehet hogy alkatilag sokkal jobban passzolna hozzájuk egy olimpiai táv. A sikert és dicsőséget  nem a verseny hossza határozza meg, hanem az egyéni célok! Miért szenvedjünk végig egy hosszútávot, amikor egy olimpiai távon is "meg tudunk halni" ?! :)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://triatlonparos.blog.hu/api/trackback/id/tr1113217461

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása